Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Lebukós reklámok a magyar mozifilmekben Product placement-nek hívják, HVG , 2006. február 16. Míg hollywoodi filmekben minden laptop tetején szelíden világít az Apple kis almája, addig a hazai produkciókban a filmtámogatások ellentételezéseként még mindig gyakran bumfordi, „lebukós” reklámok jelennek meg a vásznon. Marketingeszköznek, vagy kultúratámogatásnak minõsül, ha egy vállalat készpénz ellenében filmjelenetekben szerepelteti egy-egy termékét? A magyar embereket roppantmód idegesíti, ha zavartalan szórakozásukba betolakodik egy reklám, ennek megfelelõen a product placementnek nevezett reklámcélú termékelhelyezés különféle formái is kiváltották a nagyközönség megvetését. A mûfaj hazai megjelenésekor a pénzzel szembeni ellenálló képességét elveszítõ, a támogatóknak némileg kiszolgáltatott filmes szakma és a pénzemberek is rutin, ízlés nélkül kezelték a kérdést, ám az már meglepõbb, hogy tizenöt évvel a rendszerváltást követõen még mindig készülnek olyan filmek, amelyben tolakodóan és szinte kizárólag a támogatók érdekeinek szem elõtt tartásával kerül bele egy-egy márkázott termék.  A filmesek gyakran azzal tesznek tönkre egy jelenetet, hogy közben szinte „leesik” a vászonról a reklám. A szemet zavaró aktusból ráadásul az is kiderül, hogy a készítõknek lövésük sincs róla, hogyan fûzzenek be életszerûen a történet szálai közé egy-egy terméket. A product placement valós célja ugyanis éppen ez: használni és népszerûsíteni egy márkát, közben pedig a nézõnek ne az tûnjön fel, hogy éppen reklámot lát. A termék tehát ideális esetben felismerhetõ, használata mégsem erõltetett. James Bond például magától értetõdõ természetességgel vezeti aktuális járgányát, s a Mátrix-trilógia fõhõsének telefonja is fontos dramaturgiai elem, amelyet ráadásul a moziból kilépve még meg is vásárolhatunk. Egy készpénzzel támogató pénzintézetnek sem az egész vásznat betöltõ óriásplakátját kell filmre vinni (a hazai produkciók valami miatt elõszeretettel alkalmazzák ezt a reklámelemet), hanem szerencsésebb, ha például a bank egyik fiókja szolgál természetes díszletéül egy, a történetbe könnyeden simuló jelenetnek. Se szeri se száma a magyar filmekben megjelenõ, elbaltázott reklámoknak, de még így is megdöbbentõ, hogy Bacsó Péter mennyire ostobán szerepelteti az egyik szeszesitalgyártó céget legutóbbi, étteremkritikusokról szóló munkájában. Dacára ugyanis a téma és a helyszínek kínálta végtelen sok lehetõségnek, a film fõhõse dolgozószobájának számítógépasztala alól halász elõ egy gömbölyded palack likõrt, amit helyben nekiáll benyakalni. Az ehhez hasonló gagyi megoldásokat egyre több alkotó igyekszik kiküszöbölni. Nem beszélve arról, hogy az adott márkának sem tesz jót, ha valószerûtlen, kínos szituációban szerepeltetik. A magyar embereket roppantmód idegesíti, ha zavartalan szórakozásukba betolakodik egy reklám, ennek megfelelõen a product placementnek nevezett reklámcélú termékelhelyezés különféle formái is kiváltották a nagyközönség megvetését. A mûfaj hazai megjelenésekor a pénzzel szembeni ellenálló képességét elveszítõ, a támogatóknak némileg kiszolgáltatott filmes szakma és a pénzemberek is rutin, ízlés nélkül kezelték a kérdést, ám az már meglepõbb, hogy tizenöt évvel a rendszerváltást követõen még mindig készülnek olyan filmek, amelyben tolakodóan és szinte kizárólag a támogatók érdekeinek szem elõtt tartásával kerül bele egy-egy márkázott termék.  A filmesek gyakran azzal tesznek tönkre egy jelenetet, hogy közben szinte „leesik” a vászonról a reklám. A szemet zavaró aktusból ráadásul az is kiderül, hogy a készítõknek lövésük sincs róla, hogyan fûzzenek be életszerûen a történet szálai közé egy-egy terméket. A product placement valós célja ugyanis éppen ez: használni és népszerûsíteni egy márkát, közben pedig a nézõnek ne az tûnjön fel, hogy éppen reklámot lát. A termék tehát ideális esetben felismerhetõ, használata mégsem erõltetett. James Bond például magától értetõdõ természetességgel vezeti aktuális járgányát, s a Mátrix-trilógia fõhõsének telefonja is fontos dramaturgiai elem, amelyet ráadásul a moziból kilépve még meg is vásárolhatunk. Egy készpénzzel támogató pénzintézetnek sem az egész vásznat betöltõ óriásplakátját kell filmre vinni (a hazai produkciók valami miatt elõszeretettel alkalmazzák ezt a reklámelemet), hanem szerencsésebb, ha például a bank egyik fiókja szolgál természetes díszletéül egy, a történetbe könnyeden simuló jelenetnek. Se szeri se száma a magyar filmekben megjelenõ, elbaltázott reklámoknak, de még így is megdöbbentõ, hogy Bacsó Péter mennyire ostobán szerepelteti az egyik szeszesitalgyártó céget legutóbbi, étteremkritikusokról szóló munkájában. Dacára ugyanis a téma és a helyszínek kínálta végtelen sok lehetõségnek, a film fõhõse dolgozószobájának számítógépasztala alól halász elõ egy gömbölyded palack likõrt, amit helyben nekiáll benyakalni. Az ehhez hasonló gagyi megoldásokat egyre több alkotó igyekszik kiküszöbölni. Nem beszélve arról, hogy az adott márkának sem tesz jót, ha valószerûtlen, kínos szituációban szerepeltetik. Említettük, hogy az Egyesült Államok filmiparában a product placement kõkemény marketingeszköz, amit jól mutat, hogy gyakran egy-egy autó-, vagy telefonmodell globális piacra dobását is a film világpremierre idõzítik. Itthon ez eddig nem volt jellemzõ, egyedül a Fej vagy írás címû produkciót említhetnénk, a filmben használt Toyota Aygo hazai árusításának megkezdése egybeesett a filmpremierrel, igaz, inkább a producerek alkalmazkodtak a kereskedõcéghez, s nem fordítva. Idõnként nehéz rájönni, hogy konkrét marketingcélok szolgálatában áll-e a termékmegjelenés, vagy inkább a kulturális mecenatúra egy formáját üdvözölhetjük benne. A többszázezres nézettséget, magas dvd-eladásokat és televíziós vetítést hozó közönségfilmek esetében jobban tetten érhetõk a konkrét marketingcélok. „Az adott terméket úgy kell kiválasztani, hogy az ne csak egy adott idõszak akciója legyen, hiszen lehet, hogy a szélesebb közönség a tévében csak évekkel késõbb látja a filmet” – mondja a hvg.hu-nak Somorai László. Az Üvegtigrist, illetve a Kútfejeket is támogató Szerencsejáték Zrt. marketing vezetõje szerint aránylag könnyû a helyzetük, hiszen a lottó, totó, vagy a kaparós sorsjegy évtizedek óta ugyanazt jelentik. Ráadásul a sportfogadással kapcsolatos latolgatás a férfiemberek közötti dialógok természetes velejárója – a filmvásznon is. Ugyancsak szeretik a szponzorok, ha egy minõségi, szakmailag elismert alkotói filmet támogatnak, ebben az esetben inkább kulturális mecenatúráról beszélhetünk. Hajdú Szabolcs új filmje, Filmpartners által gyártott a Fehér Tenyér például feltehetõen nem hoz kiugró nézettséget, de bizonnyal szerepelni fog külföldi fesztiválokon, s szakmai elismerés is kinéz neki. Aztán itt vannak azok a filmek, amik legfeljebb itthon aratnak sikert, de inkább itthon sem: a szponzoráció mögött inkább személyes kapcsolatok állnak, mint bármilyen kereskedelmi cél. A pénzátutalás pedig inkább szívesség, mint marketingeszköz. Egyvalamit azonban hozzátehetünk: akár javít, akár ront a film színvonalán egy termék szerepeltetése, abban legalább biztosak lehetünk, hogy nem az adófizetõk pénzét költötték rá. Lebukós reklámok a magyar mozifilmekben. Product placement-nek hívják, HVG , 2006. február 16.